Részletek
Humor az élet című könyvből
"Történt viszont egy jó dolog és ezt elmesélem. Miután átmentünk a másik iskolába, szintén tesi tagozatra, ahonnan végülis kivágtak bennünket, mert túlzott volt a létszám, maradtunk sima osztályosok. Tulajdonképpen görbék is lehettünk volna, de az az iskolavezetésnek biztos nem jött volna be. De szó, ami szó, ennek az iskolának volt egy kórusa. Mégpedig igen különleges kórusa volt, ugyanis be lehetett kerülni oda. Az előbbi iskola elit zenetagozatával szemben, itt örömmel láttak minden énekelni tudót és szeretőt. A szeretőkről később még szó esik."
"Hát igen. Van mit mesélnem. Sok tapasztalatom van férfiakról. Úgy is mondhatnám, sokk tapasztalatom van. Vagyis hogy volt. Mert hát volt. Igaz, nem 220, de volt. De két kezemen biztos nem tudnám megszámolni. Meg hát tudod, egy bizonyos idő után az ember már nem is számolgatja őket.
Jönnek, örültök egymásnak, megélitek, amit lehet, aztán szépen mindenki megy a maga dolgára. Van egy kis sírás-rívás, néha egymás fejéhez vágunk dolgokat, néha azért intelligensen is sikerül lezárni, ez azért a partnertől is függ. Máskor meg az a legjobb, ha bevágod az ajtót, és az életben nem látod többet az illetőt.
Hát igen, a nemek harca. Bár ezt én sosem értettem igazán, mire jó ez a sok drámázás, de azért az én életemben is volt sok dráma."
